Tao - Krabi
Eljott a nap, hogy elhagyjuk Tao szigetet. Ez azert volt nagyon izgi, mert egy viszonylag hosszu ut allt elottunk. A blog bevezetojeben is irtam, hogy ezen a szakaszon inkabb a szarazfoldi utat valasztottuk, mert a Samui - Krabi repulojegy ara igen huzos volt. Repules nelkul ez a mutatvany kozel 10 ora hosszu lesz. Ugy gondoltuk, hogy ez leginkabb Dalma szamara lesz megterhelo. Ismet egy hosszu ut, nem latjuk elore, hogyan fogja birni.
Elozo nap megvettem a jegyeket. A Lompraya kombinalt szolgaltatast nyujt, azaz Tao szigeterol egeszen Krabi varosaig elvisznek, komp-busz komboval. Egy dolog nem volt benne, az pedig az ut a kikotobe. De ezzel sem volt gond, mert azt pedig a szallas biztositotta, for free. Ez esetben sem kellett Dalmaert fizetni, neki ingyen volt az utazas, azzal a felkialtassal, hogy majd az olunkben ul, azaz nem fog kulon ules foglalni. Ez persze csucsidoben, decembertol februarig akar maceras is lehetne, de most, hogy sem a komp, sem pedig a busz nem volt teljesen befoglalva nem jelentet gondot, barhova szabadon leulhetett. Koran indult a shuttle bus a kikotobe, reggel 8:30-kor bepakolva, megreggelizve keszen is alltunk. Sokan utaztak velunk egyutt.
A kikotobe erve lattuk, hogy hatalmas kigyozo sor all a Lomprayah check-in pult elott. Gyorsan bealltam, megszereztem a jegyeket. Minden flottul ment, de a komp kesett vagy fel orat. Eszmeletlen hoseg volt, pedig meg csak alig mult el 10 ora.
Eppen jokor indultunk el, mert egy brutal tropusi vihar csapott le a szigetre, szakado esovel es eros szellel. A szel hatasat rendesen lehetett erezni a feldelzeten is. A szemelyzet kajan vigyorral az arcan osztotta ki a hanyozacskokat az utasoknak, akik egymas utan rohantak ki fal feher arccal. Csenge is rosszul lett. Dalma siman vette az akadalyt, sot a ringatozastol a vegen el is aludt.
Meg elozo nap, amikor a jegyet foglaltam az ugynok emlitette, hogy Ko Pangan-on at kell szallnunk egy masik kompra. Hamar oda is ertunk. Kiszalltunk es a szemerkelo esoben vartunk a csatlakozo kompra. Kicsit aggodni kezdtem, mert elvileg 12-re kellett volna odaernie, de par perccel elotte meg sehol semmi, meg a lathataron sem. Szerencsere csak keveset kesett a komp es miutan mindenki beszallt azonnal indult is tovabb, hogy behozza a kesest. Dalma ezt a szakaszt is siman vette.
Don Sak kikotoje sokkal kozelebb volt, mint gondoltam. Attereltek a buszra minket es mar indultunk is. Ekkor tudtuk meg, hogy tulajdonkeppen egeszen Ao Nangig el tudnak minket vinni, nem kell Krabin megallni. Ez nagyon jo hir volt, mert nem lett volna kedvem taxit vadaszni egy 8 oras ut utan. A buszon Csenge es Dalma hatra beultek es tunderien eljatszottak, Dalma enekelt es mondokazott, nagyon elvezte az utat.
Kesobb elfaradt es elaludt, az ut hatralevo reszet vegigaludta. Ez megint nagyon konnyen ment. Mondhatnam azt is, hogy meg az idovel is szerencsesek voltunk, mert inkabb akkor legyen rossz ido, amikor utazunk es nem akkor, amikor strandolni szeretnenk...
Krabin a Lomprayah kozpontjaban atszalltunk a kisbuszokba es par perc mulva mar a szallason is voltunk. Persze ezert a kis mutatvanyert pluszban fizetni kellett, mert a jegyunk csak a kozpontik szolt, de nem volt veszes. Ver profi volt ez a tarsasag. A keseseket behoztak, minden flottul es olajozottan ment. Olyan rendszert talaltak ki, ami nagy tomegekkel is siman megbirkozik. Elegedett voltunk a szolgaltatassal es ar/ertek aranyban is teljesen rendben van.
A szallason egy gyors check-in es zuhany es maris az utcan voltunk es a legjobb thai streetfoodra vadasztunk. Itt ki akartam probalni, hogy tenyleg az utcan egyunk, semmi ettermezes. Es milyen jol dontottunk! Talaltunk is egy kis standot a kozelben. Hosszu sor allt elotte. Ez mar onmagaban egy jo hir. En egy pad thait-t ettem, Csenge es Dalma pedig chicken satay-t es ananaszos palacsintat. Hamar elkeszult es baromi jo volt, mindenki csendben ette a finomsagokat.
Meg fiatal volt az este ezert ugy dontottunk, hogy lesetaltunk egeszen a kozeli mecsetig es felfedeztuk a kornyeket. Hazafele beugrottam egy masszazsra... Ez meg a bakancslistan volt.
Elozo nap megvettem a jegyeket. A Lompraya kombinalt szolgaltatast nyujt, azaz Tao szigeterol egeszen Krabi varosaig elvisznek, komp-busz komboval. Egy dolog nem volt benne, az pedig az ut a kikotobe. De ezzel sem volt gond, mert azt pedig a szallas biztositotta, for free. Ez esetben sem kellett Dalmaert fizetni, neki ingyen volt az utazas, azzal a felkialtassal, hogy majd az olunkben ul, azaz nem fog kulon ules foglalni. Ez persze csucsidoben, decembertol februarig akar maceras is lehetne, de most, hogy sem a komp, sem pedig a busz nem volt teljesen befoglalva nem jelentet gondot, barhova szabadon leulhetett. Koran indult a shuttle bus a kikotobe, reggel 8:30-kor bepakolva, megreggelizve keszen is alltunk. Sokan utaztak velunk egyutt.
A kikotobe erve lattuk, hogy hatalmas kigyozo sor all a Lomprayah check-in pult elott. Gyorsan bealltam, megszereztem a jegyeket. Minden flottul ment, de a komp kesett vagy fel orat. Eszmeletlen hoseg volt, pedig meg csak alig mult el 10 ora.
Eppen jokor indultunk el, mert egy brutal tropusi vihar csapott le a szigetre, szakado esovel es eros szellel. A szel hatasat rendesen lehetett erezni a feldelzeten is. A szemelyzet kajan vigyorral az arcan osztotta ki a hanyozacskokat az utasoknak, akik egymas utan rohantak ki fal feher arccal. Csenge is rosszul lett. Dalma siman vette az akadalyt, sot a ringatozastol a vegen el is aludt.
Meg elozo nap, amikor a jegyet foglaltam az ugynok emlitette, hogy Ko Pangan-on at kell szallnunk egy masik kompra. Hamar oda is ertunk. Kiszalltunk es a szemerkelo esoben vartunk a csatlakozo kompra. Kicsit aggodni kezdtem, mert elvileg 12-re kellett volna odaernie, de par perccel elotte meg sehol semmi, meg a lathataron sem. Szerencsere csak keveset kesett a komp es miutan mindenki beszallt azonnal indult is tovabb, hogy behozza a kesest. Dalma ezt a szakaszt is siman vette.
Don Sak kikotoje sokkal kozelebb volt, mint gondoltam. Attereltek a buszra minket es mar indultunk is. Ekkor tudtuk meg, hogy tulajdonkeppen egeszen Ao Nangig el tudnak minket vinni, nem kell Krabin megallni. Ez nagyon jo hir volt, mert nem lett volna kedvem taxit vadaszni egy 8 oras ut utan. A buszon Csenge es Dalma hatra beultek es tunderien eljatszottak, Dalma enekelt es mondokazott, nagyon elvezte az utat.
Kesobb elfaradt es elaludt, az ut hatralevo reszet vegigaludta. Ez megint nagyon konnyen ment. Mondhatnam azt is, hogy meg az idovel is szerencsesek voltunk, mert inkabb akkor legyen rossz ido, amikor utazunk es nem akkor, amikor strandolni szeretnenk...
Krabin a Lomprayah kozpontjaban atszalltunk a kisbuszokba es par perc mulva mar a szallason is voltunk. Persze ezert a kis mutatvanyert pluszban fizetni kellett, mert a jegyunk csak a kozpontik szolt, de nem volt veszes. Ver profi volt ez a tarsasag. A keseseket behoztak, minden flottul es olajozottan ment. Olyan rendszert talaltak ki, ami nagy tomegekkel is siman megbirkozik. Elegedett voltunk a szolgaltatassal es ar/ertek aranyban is teljesen rendben van.
A szallason egy gyors check-in es zuhany es maris az utcan voltunk es a legjobb thai streetfoodra vadasztunk. Itt ki akartam probalni, hogy tenyleg az utcan egyunk, semmi ettermezes. Es milyen jol dontottunk! Talaltunk is egy kis standot a kozelben. Hosszu sor allt elotte. Ez mar onmagaban egy jo hir. En egy pad thait-t ettem, Csenge es Dalma pedig chicken satay-t es ananaszos palacsintat. Hamar elkeszult es baromi jo volt, mindenki csendben ette a finomsagokat.
Meg fiatal volt az este ezert ugy dontottunk, hogy lesetaltunk egeszen a kozeli mecsetig es felfedeztuk a kornyeket. Hazafele beugrottam egy masszazsra... Ez meg a bakancslistan volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése