Hosszú az út odáig...
Indulas napjan mindig nagyon izgatott vagyok. Most is igy volt. Leginkabb amiatt voltam izgatott, hogy Dalma hogyan fogja birni a hosszu utat. Meg sosem repult es meg sosem utazott ennyit egyhuzamban. Fogalmunk sem volt, hogy hogyan fog reagalni. Csenge rengeteg dologgal keszult a panik helyzetekre. Sok jatekot es aprosagot hozott, amivel el lehet szorakoztatni. En pedig egy tonna rajzfilmet toltottem Dalma kedvenceibol a telefonomra, mint vegso megoldast. Remeltuk, hogy ezek mind segiteni fognak neki atveszelni az utat.
Reggel, 11-kor indult a gep. Direkt igy valasztottam jaratot, hogy keves gondunk legyen az ebredessel. Gyerekkel ezek a dolgok mindig sokkal lassabban mennek, ezt mindig figyelembe kell venni. A repteret szereti, egyszer mar kijottunk, eppen ezert, hogy ismerje a helyet, ne legyen neki teljesen ismeretlen. Sot, a ferigyehi repulogep muzeumba is kivittuk, hogy lassa, milyen egy repulogep belulrol.
A felszallast nagyon elvezte, erdeklodo volt es csillogo szemekkel vette tudomasul, hogy mar a felhok folott vagyunk. A nyomaskulonbseggel sem volt gond, ragot evett es itattuk. A turbulenciak egyatalan nem zavartak, sot neha az volt az erzesem, hogy meg elvezi is. Az elso par ora siman eltelt. Hamar felfedezte maganak az on-board entertainment systemet es maris meset nezett. Az finom hamikat nagyon varta es jol is evett. Sima ugy volt az egesz. Meg is voltunk lepodve. Az utolso par oraban meg el is aludt. Varazslatos!
Az atszallas egy kicsit izgalmasra sikeredett, ugyanis a gep 40 percet kesett. Osszesen volt 1 oran es 30 percunk, hogy atszalljunk. Nem aggodtam, amiatt, hogy Phuketre nem jutunk el, mert a Quatar garantalja, hogy elvisz minket. Az igazi gond a csatlakozo helykozi jarat volt, ami Samuira ment. Ha ezt a gepet lekessuk, akkor azt valoszinuleg bukjuk. Ugyhogy gomboccal a torkunkban rohantunk, hogy a rendelkezesre allo par perc alatt aterjunk a masik gate-hez es meg a security check-en is at kellett jutni. Szerencsere nem volt tul nagy a repter Dohaban ezert siman atjutottunk. Dalma meg elvezte is a rohanast es a mozgo jardakat :) Elertuk a kapcsolodo jaratot es hamar birtokba vettuk a helyunket. Ez a szakasz 6.5 ora volt, kicsit hosszabb, mint az elozo, de itt eppen atrepultuk az ejszakat. Dalma megint siman vette az akadalyt, az en fruit platteremet be is nyomta azonnal. A vegen volt egy kis unatkozas, es nyafi, de meg a kezelheto fajtabol.
Mikor megerkeztunk Phuketre teljes energiaval robogott ki. Mi meg teljesen le voltunk harcolva. A helyi repter terminalja par szaz meterre volt, rovid setaval atjutottunk. Dalma egybol izelitott is kaptott a tropusi hosegbol, mig atertunk a hatalmas csomagokkal teljesen leizzadtunk. Egy gyors check-in utan maris a varakozo zonaban voltunk. Mi Csengevel mar erosen kokadoztunk a hosegben a faradtsagtol, de Dalma egy kis kinai, vele egyidos kislannyal, sikitva es kacagva rohangaltak korbe-korbe. Nem is ertettuk, hogy honnan ez az energia, most utazott kozel 11 orat.
Samuira egy turbopropelleres kisgep vitt minket, volt turbulencia rendesen, Csenge eleg nehezen is birta. Samui repterere erkezve mi is megtapasztaltuk, hogy ez a legtunderibb es legszebb repter, ahol valaha voltunk. Gyonyoruen karbantartott botanikuskert volt. Fogtunk egy kisbuszt 300 baht-ert es masokkal egyutt 20perc mulva mar a szallason is voltunk. Mar nagyon vartuk, hogy megerkezzunk, nagyon faradtak es kimerultek voltunk. Kiveve Dalmat, neki ez sima ugy volt. Teljesen le voltunk dobbenve, hogy mennyire jol birta az utat es, hogy milyen ugyes volt.
Megerte a hosszu ut. A szallas olyan volt mint, amire szamitottunk. A medence resz gyonyoru volt, alig vartam, hogy csobbanjak. Az elkovetkezendo 1.5 nap szinte esemenytelenul telt el. Pancsiztunk a medencebe es a jet-lag-et probaltuk kiheverni, a cel a belassulas volt. Szerintem sikerult.
No, persze ekkor mar Dalmat is elnyomta a faradtsag es egy hatalmasat aludt.
Reggel, 11-kor indult a gep. Direkt igy valasztottam jaratot, hogy keves gondunk legyen az ebredessel. Gyerekkel ezek a dolgok mindig sokkal lassabban mennek, ezt mindig figyelembe kell venni. A repteret szereti, egyszer mar kijottunk, eppen ezert, hogy ismerje a helyet, ne legyen neki teljesen ismeretlen. Sot, a ferigyehi repulogep muzeumba is kivittuk, hogy lassa, milyen egy repulogep belulrol.
A felszallast nagyon elvezte, erdeklodo volt es csillogo szemekkel vette tudomasul, hogy mar a felhok folott vagyunk. A nyomaskulonbseggel sem volt gond, ragot evett es itattuk. A turbulenciak egyatalan nem zavartak, sot neha az volt az erzesem, hogy meg elvezi is. Az elso par ora siman eltelt. Hamar felfedezte maganak az on-board entertainment systemet es maris meset nezett. Az finom hamikat nagyon varta es jol is evett. Sima ugy volt az egesz. Meg is voltunk lepodve. Az utolso par oraban meg el is aludt. Varazslatos!
Az atszallas egy kicsit izgalmasra sikeredett, ugyanis a gep 40 percet kesett. Osszesen volt 1 oran es 30 percunk, hogy atszalljunk. Nem aggodtam, amiatt, hogy Phuketre nem jutunk el, mert a Quatar garantalja, hogy elvisz minket. Az igazi gond a csatlakozo helykozi jarat volt, ami Samuira ment. Ha ezt a gepet lekessuk, akkor azt valoszinuleg bukjuk. Ugyhogy gomboccal a torkunkban rohantunk, hogy a rendelkezesre allo par perc alatt aterjunk a masik gate-hez es meg a security check-en is at kellett jutni. Szerencsere nem volt tul nagy a repter Dohaban ezert siman atjutottunk. Dalma meg elvezte is a rohanast es a mozgo jardakat :) Elertuk a kapcsolodo jaratot es hamar birtokba vettuk a helyunket. Ez a szakasz 6.5 ora volt, kicsit hosszabb, mint az elozo, de itt eppen atrepultuk az ejszakat. Dalma megint siman vette az akadalyt, az en fruit platteremet be is nyomta azonnal. A vegen volt egy kis unatkozas, es nyafi, de meg a kezelheto fajtabol.
Mikor megerkeztunk Phuketre teljes energiaval robogott ki. Mi meg teljesen le voltunk harcolva. A helyi repter terminalja par szaz meterre volt, rovid setaval atjutottunk. Dalma egybol izelitott is kaptott a tropusi hosegbol, mig atertunk a hatalmas csomagokkal teljesen leizzadtunk. Egy gyors check-in utan maris a varakozo zonaban voltunk. Mi Csengevel mar erosen kokadoztunk a hosegben a faradtsagtol, de Dalma egy kis kinai, vele egyidos kislannyal, sikitva es kacagva rohangaltak korbe-korbe. Nem is ertettuk, hogy honnan ez az energia, most utazott kozel 11 orat.
Samuira egy turbopropelleres kisgep vitt minket, volt turbulencia rendesen, Csenge eleg nehezen is birta. Samui repterere erkezve mi is megtapasztaltuk, hogy ez a legtunderibb es legszebb repter, ahol valaha voltunk. Gyonyoruen karbantartott botanikuskert volt. Fogtunk egy kisbuszt 300 baht-ert es masokkal egyutt 20perc mulva mar a szallason is voltunk. Mar nagyon vartuk, hogy megerkezzunk, nagyon faradtak es kimerultek voltunk. Kiveve Dalmat, neki ez sima ugy volt. Teljesen le voltunk dobbenve, hogy mennyire jol birta az utat es, hogy milyen ugyes volt.
Megerte a hosszu ut. A szallas olyan volt mint, amire szamitottunk. A medence resz gyonyoru volt, alig vartam, hogy csobbanjak. Az elkovetkezendo 1.5 nap szinte esemenytelenul telt el. Pancsiztunk a medencebe es a jet-lag-et probaltuk kiheverni, a cel a belassulas volt. Szerintem sikerult.
No, persze ekkor mar Dalmat is elnyomta a faradtsag es egy hatalmasat aludt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése